RAV– Regionale Arbeitsvermittlungszentren, avagy a svájci munkaügyi központok II.

Ott hagytam abba, hogy a számomra kirendelt tanácsadó nem lett a kedvencem, de korábban, még a nem túl segítőkész úriemberrel való találkozás előtt, volt egy kellemes élményem is.

A bejelentkezésnél, miután elkérték tőlem a szükséges dokumentumokat, kis várakozás után, külön ablakhoz hívtak, ahol az ügyintéző hölgy felvitte számítógépre az adataimat.

Ez egy olyan 15-20 perces beszélgetés volt, ami nagyon jó hangulatban telt. Először is nevetgéltünk azon, hogy a -szüleim által elsőként megadott keresztnevemet- a Zsuzsannát, mennyire nehéz leírni, aztán odáig eljutottunk, hogy milyen érdekes, hogy a Svájcban élő magyar párok többségénél a nők tudnak németül, a pasiknak meg van munkájuk stb. stb.

Vittem az önéletrajzomat, de közben a hölgy kérdezgetett is, és ha valamilyen iskolai végzettség, vagy munkakör nem a svájci standard-eknek megfelelően volt megfogalmazva, segített átnevezni, átírni. Így lett az Assistentin-ből Sachbearbeiterin, a Kellnerin-ből meg Restaurantfachfrau. (Tudom, hogy ezt már korábban megtehettem volna, de hát azért fordultam a központhoz, hogy segítsenek.)

Azt hiszem, egy szerdai napon jártam náluk, és péntek kora reggelre már kaptam is egy időpontot, hogy találkozhassak a személyes tanácsadómmal. A hölgy azt is figyelembe vette, hogy délelőtt német kurzusra járok, ezért tette korábbra a találkozót.

A végén nemcsak konkrét tippet adott, hogy melyik céghez forduljak, de még meg is dicsérte a nyelvtudásom, és sok sikert kívánt a munkakereséshez. Kb. olyan 5 cm-mel a föld felett lebegve hagytam el a RAV irodáját, és nagyon rózsásnak láttam a jövőt.

Ez gyorsan megváltozott, amikor találkoztam péntek hajnalban (na jó, fél 8-kor) a spanyol nevű, idősebb úriemberrel, aki bár udvariasan, de mindenfajta kedvességet nélkülöző stílusban beszélt velem. Kiderült, hogy nekem, aki csak munkaközvetítésre jelentkeztem, nem is jár egy órás beszélgetés, csak 30 perces. Marhára örültem, amikor 8 órakor kipenderített az ajtón, és azon dohogtam magamban, hogy aludhattam volna tovább otthon. Lehet, hogy ő is ezen dohogott magában, és ezért volt olyan kimért, nem tudom.

A nagy tanácsadás arról szólt, hogy a -kedves hölgy által- korábban kitöltött adatlapomat mazsoláztuk végig újra, és Herr Personalberater az összes jól kitalált, és "svájciasított" munkakörömet és tapasztalatomat önkényesen kitörölte a gépből, mondván, hogy ez nem releváns, vagy nem helyes így. Maradt a bölcsész egyetemi végzettségem, és eltűntek a vendéglátós és irodai tapasztalatok. Meg is indokolta a döntését: amennyiben nem értem a svájci németet, esélyem sincs a vendéglátásban elhelyezkedni, mert ha a svájci vendégnek a törzshelyén Hochdeutsch-ul kell rendelnie, akkor az a vendég nem tér vissza többet, keres magának egy másik helyet.

Elméletben ezzel egyet is érthetnénk, de én azért megkockáztatnám, hogy a leendő főnököm döntse azt el, hogy reszkíroz-e, és ne vegyék el tőlem az esélyt egy nagyobb valószínűséggel elnyerhető állásra. A Sachbearbeiterin azért tűnt el, mert nincs ilyen képesítésem. Az egyetemi diploma, a több éves irodai tapasztalat nem elég Svájcban. Na jó, kicsit ironikusan írom le ezeket, ugyanakkor tudom, hogy itt tényleg az az iskola számít, amit itt helyben végeztél. Senkit sem érdekel a magyar oktatási rendszer, meg az általános műveltséged, meg hogy gyorsan tanulsz.

Egyébként a tanácsadóm közben megjegyezte, hogy ha boldogulok egyedül is, akkor azért írjak egy e-mailt neki, amiben kijelentkezem a rendszerből. Az is elhangzott, hogy neki 100 igazi munkanélküli kliense van, és velük kell foglalkoznia. Próbáltam a „mi, segítő foglalkozásúak megértjük egymást” szituációval operálni, de nem jött be. Nekem igazából nem jár semmi, se pénz, (se posztó), se tréning, de azért kötelességem van, mégpedig minden hónap 5. napjáig egy szépen kinyomtatott, kóddal ellátott lapra dokumentálni az álláskeresésem minden állomását, és azt eljuttatni Herr Personalberater-hez.

Az önéletrajzom tetszett neki, rá is kérdezett, hogy egyedül készítettem-e. Mondtam neki, hogy teljes mértékben a RAV prospektusa alapján. Segítségképpen még annyit fűzött hozzá, hogy érdemes a gyerekek számát és korát is feltüntetni, akkor is, ha nincsenek, mert ez az információ is segít a munkáltatónak dönteni.

Közben hozzájárultam, hogy látható legyek a rövid távú pozíciókat közvetítő iroda adatbázisában, és ígéretet kaptam tanácsadómtól arra, hogy ha talál az adatlapomnak megfelelő állást (szociális munkás), de csak, ha ilyet talál, akkor jelentkezik.

Fegyelmezett szabálykövető magatartásról téve tanúbizonyságot, bejelentettem, hogy Húsvétkor elutazom, mire beszélgetőpartnerem csak legyintett, mondván, hogy ő áprilisban nem is dolgozik, és még utoljára kinyomtatta nekem a következő találkánk időpontját: május második felére.

Hát ennyi...

Ma leadtam a kitöltött dokumentációt, de nem mellékeltem hozzá az összes elküldött jelentkezési anyagom másolatát, mert hát éljen a környezetvédelem, meg a fák, és mert én sem vagyok túlságosan motivált arra, hogy betartsam ezt a bürokrata rendet, miközben cserébe nem kapok szinte semmit...

RAV – Regionale Arbeitsvermittlungszentren, avagy a svájci munkaügyi központok I.

Ahogy a nevéből is kitűnik, ez egy országos szervezet, amely a munkanélküliekkel foglalkozik. Ez alapján, többeknek igaza volt akkor, amikor azt javasolta, hogy saját magam keressek állást, önállóan, személyesen, mert a RAV azokra a munka nélkül maradt emberekre koncentrál, akik kapnak munkanélküli ellátást.

Nekik szigorú szabályokat, és menetrendet kell betartani ahhoz, hogy ne vonják meg tőlük a támogatást. Ez rendszeres találkozót jelent a személyes tanácsadóval, havi legalább 20 jelentkezést különböző álláshirdetésekre, és erről pontosan vezetett és időben leadott dokumentációt. Cserébe kapnak tanácsadást, képzéseket, tréningeket, egyszóval információt.

Angol nyelvű fórumokat is olvastam arról, hogy külföldiként milyen tapasztalatai vannak a RAV-ról az embereknek. Egy biztos, nagyon fontos, hogy az ember milyen kapcsolatot alakít ki a neki kirendelt tanácsadóval. Célszerű, minél jobbat, mert ez az ember jelent a hatóságok felé a magatartásunkról, elhelyezkedési hajlandóságunkról, és rajta is múlik, hogy egy kedvező állásajánlat híre eljut-e hozzánk.

Aki szeretne böngészni az oldalaikon, annak itt a link:

http://www.treffpunkt-arbeit.ch/

Mivel én nem dolgoztam korábban Svájcban, nem térnék ki arra, hogy mennyi ideig tartó munkaviszony után jár pénzbeli munkanélküli ellátás, de a fenti oldalon mindennek utána lehet olvasni.

Ugyanezen a címen egyébként van egy csomó álláshirdetés is, ezeket viszonylag régóta nézem, és jelentkeztem is már néhány hirdetésre, eddig sajnos negatív eredménnyel. Valahol olvastam, sajnos, már nem tudom, hogy hol, hogy ezeket a hirdetéseket ingyenesen teszi közzé a RAV, és éppen ezért nincs igazán ellenőrizve, hogy ki és milyen pozíciót hirdet. Ezt alátámasztja az a tapasztalatom, hogy szinte azonnal jelentkeztem egy vendéglátós állásra, elküldtem a teljes Bewerbungsdossier-t levélben, és postafordultával visszajött az egész, hogy a cím ismeretlen, ezek után kerestem a hirdetést az oldalon, és szőrén-szálán eltűnt.

Meséltem arról, hogy milyen szolgáltatás jár a munkanélkülieknek, most rátérek arra, mi jár annak, aki tartózkodási és munkavállalási engedély birtokában, ámde korábbi svájci munkatapasztalat nélkül fordul az irodához. Én Badenben (Aargau kantonban) próbálkoztam, más kantonban lehet eltérő a gyakorlat...

Első körben személyesen el lehet látogatni az irodába, ahol rengeteg szóróanyag, prospektus, újság áll rendelkezésére a látogatóknak. Ezekből szabadon lehet válogatni, több nyelven hozzáférhetőek, és tényleges segítséget nyújtanak az álláskereséshez. Én például egy ilyen prospektus olvasása közben szembesültem azzal, hogy az Europass önéletrajz felesleges, bonyolult és hosszú.

Majdnem minden országra igaz, de Svájcra fokozottan, hogy az emberek elvárják, hogy minél hamarabb és minél jobban idomulj a helyi szokásokhoz. Tehát „ Rómában tégy úgy/élj úgy, mint a rómaiak.” Amennyiben a svájci munkáltató a megszokott kifejezéseket, formátumot, tagolást, és információkat akarja látni egy önéletrajzban, ne fárasszuk az Europass-os sallangokkal, különben az első percben félredobja az anyagunkat.

Számítógépes adatbázis is rendelkezésre áll a helyi RAV irodában, ahol ügyfélfogadási időben szabadon nézelődhetünk. A brossúrák egyébként netről is letölthetők:

http://www.treffpunkt-arbeit.ch/downloads/broschueren/arbeitslose/

Elég nagy a forgalom a központban, de gyors, udvarias és kedves recepciósok segítik a tájékozódást. Nem egy esetben érkeznek olyanok, akiknek nyelvi nehézségeik vannak, ilyenkor tagoltan, érthetően, akár többször is elmagyarázzák a teendőket.

Amikor először ott jártunk, érdeklődtünk az elérhető szolgáltatások felől. Akkor közölte velünk a hölgy, hogy a lakóhely szerint illetékes önkormányzatnál kell bejelentkeznünk munkanélküliként. Ez nagyjából 5 percet vesz igénybe. Kapunk egy lepecsételt nyomtatványt, amivel utána bejelentkezhetünk a munkaügyi központban. Célszerű magunkkal vinni a teljes jelentkezési anyagunkat: önéletrajz, bizonyítványok fordítása, másolata. Ezen kívül kérik még az AHV kártyát, illetve a személyes iratokat, leginkább a tartózkodási engedélyünket.

Bevallom, nekem fogalmam sem volt arról, hogy mi az az AHV kártya (Die Alters- und Hinterlassenenversicherung). Tulajdonképpen a társadalombiztosítási kártyának felel meg, csak betegbiztosítás nélkül, hiszen arról mindenkinek saját kártyája van (Krankenversicherung) annak függvényében, hogy melyik biztosítót választotta. Ergó azért fontos ez a munkavállaláshoz, mert erre a számra fizeted a nyugdíjjárulékot, amit minden alkalmazásban lévőnek kötelező fizetni. Arról továbbra is megoszlanak a vélemények, hogy kell-e nyugdíjjárulékot fizetniük a nem dolgozó, ámde Svájcban élő feleségeknek.

Régebbi magyar nyelvű oldalakon még olyan információt találtam, hogy nem kötelező, a legújabb svájci oldalakon viszont azt írják, hogy kötelező fizetni, kivéve, ha az alkalmazásban álló házastárs legalább az évi díj minimális összegének (475 CHF) kétszeresét, azaz 950 CHF-et fizet be a nyugdíjkasszába.

Szerettem volna megkérdezni a személyes tanácsadómat is erről, de mivel számomra nem volt felemelő élmény az első találkozásunk, ez sajnos elmaradt. A következő részben jönnek a részletek...