A bejelentkezésnél, miután elkérték tőlem a szükséges dokumentumokat, kis várakozás után, külön ablakhoz hívtak, ahol az ügyintéző hölgy felvitte számítógépre az adataimat.
Ez egy olyan 15-20 perces beszélgetés volt, ami nagyon jó hangulatban telt. Először is nevetgéltünk azon, hogy a -szüleim által elsőként megadott keresztnevemet- a Zsuzsannát, mennyire nehéz leírni, aztán odáig eljutottunk, hogy milyen érdekes, hogy a Svájcban élő magyar párok többségénél a nők tudnak németül, a pasiknak meg van munkájuk stb. stb.
Vittem az önéletrajzomat, de közben a hölgy kérdezgetett is, és ha valamilyen iskolai végzettség, vagy munkakör nem a svájci standard-eknek megfelelően volt megfogalmazva, segített átnevezni, átírni. Így lett az Assistentin-ből Sachbearbeiterin, a Kellnerin-ből meg Restaurantfachfrau. (Tudom, hogy ezt már korábban megtehettem volna, de hát azért fordultam a központhoz, hogy segítsenek.)
Azt hiszem, egy szerdai napon jártam náluk, és péntek kora reggelre már kaptam is egy időpontot, hogy találkozhassak a személyes tanácsadómmal. A hölgy azt is figyelembe vette, hogy délelőtt német kurzusra járok, ezért tette korábbra a találkozót.
A végén nemcsak konkrét tippet adott, hogy melyik céghez forduljak, de még meg is dicsérte a nyelvtudásom, és sok sikert kívánt a munkakereséshez. Kb. olyan 5 cm-mel a föld felett lebegve hagytam el a RAV irodáját, és nagyon rózsásnak láttam a jövőt.
Ez gyorsan megváltozott, amikor találkoztam péntek hajnalban (na jó, fél 8-kor) a spanyol nevű, idősebb úriemberrel, aki bár udvariasan, de mindenfajta kedvességet nélkülöző stílusban beszélt velem. Kiderült, hogy nekem, aki csak munkaközvetítésre jelentkeztem, nem is jár egy órás beszélgetés, csak 30 perces. Marhára örültem, amikor 8 órakor kipenderített az ajtón, és azon dohogtam magamban, hogy aludhattam volna tovább otthon. Lehet, hogy ő is ezen dohogott magában, és ezért volt olyan kimért, nem tudom.
A nagy tanácsadás arról szólt, hogy a -kedves hölgy által- korábban kitöltött adatlapomat mazsoláztuk végig újra, és Herr Personalberater az összes jól kitalált, és "svájciasított" munkakörömet és tapasztalatomat önkényesen kitörölte a gépből, mondván, hogy ez nem releváns, vagy nem helyes így. Maradt a bölcsész egyetemi végzettségem, és eltűntek a vendéglátós és irodai tapasztalatok. Meg is indokolta a döntését: amennyiben nem értem a svájci németet, esélyem sincs a vendéglátásban elhelyezkedni, mert ha a svájci vendégnek a törzshelyén Hochdeutsch-ul kell rendelnie, akkor az a vendég nem tér vissza többet, keres magának egy másik helyet.
Elméletben ezzel egyet is érthetnénk, de én azért megkockáztatnám, hogy a leendő főnököm döntse azt el, hogy reszkíroz-e, és ne vegyék el tőlem az esélyt egy nagyobb valószínűséggel elnyerhető állásra. A Sachbearbeiterin azért tűnt el, mert nincs ilyen képesítésem. Az egyetemi diploma, a több éves irodai tapasztalat nem elég Svájcban. Na jó, kicsit ironikusan írom le ezeket, ugyanakkor tudom, hogy itt tényleg az az iskola számít, amit itt helyben végeztél. Senkit sem érdekel a magyar oktatási rendszer, meg az általános műveltséged, meg hogy gyorsan tanulsz.
Egyébként a tanácsadóm közben megjegyezte, hogy ha boldogulok egyedül is, akkor azért írjak egy e-mailt neki, amiben kijelentkezem a rendszerből. Az is elhangzott, hogy neki 100 igazi munkanélküli kliense van, és velük kell foglalkoznia. Próbáltam a „mi, segítő foglalkozásúak megértjük egymást” szituációval operálni, de nem jött be. Nekem igazából nem jár semmi, se pénz, (se posztó), se tréning, de azért kötelességem van, mégpedig minden hónap 5. napjáig egy szépen kinyomtatott, kóddal ellátott lapra dokumentálni az álláskeresésem minden állomását, és azt eljuttatni Herr Personalberater-hez.
Az önéletrajzom tetszett neki, rá is kérdezett, hogy egyedül készítettem-e. Mondtam neki, hogy teljes mértékben a RAV prospektusa alapján. Segítségképpen még annyit fűzött hozzá, hogy érdemes a gyerekek számát és korát is feltüntetni, akkor is, ha nincsenek, mert ez az információ is segít a munkáltatónak dönteni.
Közben hozzájárultam, hogy látható legyek a rövid távú pozíciókat közvetítő iroda adatbázisában, és ígéretet kaptam tanácsadómtól arra, hogy ha talál az adatlapomnak megfelelő állást (szociális munkás), de csak, ha ilyet talál, akkor jelentkezik.
Fegyelmezett szabálykövető magatartásról téve tanúbizonyságot, bejelentettem, hogy Húsvétkor elutazom, mire beszélgetőpartnerem csak legyintett, mondván, hogy ő áprilisban nem is dolgozik, és még utoljára kinyomtatta nekem a következő találkánk időpontját: május második felére.
Hát ennyi...
Ma leadtam a kitöltött dokumentációt, de nem mellékeltem hozzá az összes elküldött jelentkezési anyagom másolatát, mert hát éljen a környezetvédelem, meg a fák, és mert én sem vagyok túlságosan motivált arra, hogy betartsam ezt a bürokrata rendet, miközben cserébe nem kapok szinte semmit...
nesze semmi, fogd meg jól ...
VálaszTörlésHát nagyjából igen. Közben azért svájci barátnőmtől megtudtam, hogy a RAV-nál nem is szociális munkások, hanem korábbi munkanélküliekből átképzett emberek dolgoznak. Mondjuk ez még nem ok arra, hogy ne segítsenek, viszont lehetnének empatikusabbak.
VálaszTörlésKözben szintén barátnémtól kaptam egy eredeti jelentkezési anyagot, továbbá egy könyvet is arról, hogyan, miképpen kell ezt az anyagot összeállítani. Erről írok még egy külön bejegyzést, mert hasznos lehet, és nem is evidens, hogy mit várnak el itt a munkáltatók.
A RAV elsősorban nyilván azoknak akar és fog segíteni, akik jelenleg valamilyen szociális juttatásból élnek, éppen azért, hogy kikerüljenek ebből a rendszerből és saját keresetük legyen, ne pedig az állam pénzéből kelljen etetni őket. Ez monduk így logikus és így is van rendjén. Már csak azért is, mert ha valaki jelenleg vmilyen szociális juttatást kap, az nagyjából azt is jelenti, hogy már dolgozott Svájcban, azaz fizetett is be a kasszába.
VálaszTörlés